Férfiak, lelketekkel itassátok fel a Nő könnyeit. Mert amelyik Nő könnyet ont értetek, annak érdemes. Érdemes, mert minden egyes sós csepp a legédesebb dicséret, amellyel, ha lelkedet átitatod, egy életen át tartósítod az örömöt. Dicséretét zengi annak, hogy egy Nő szívéből szeret, hogy Te vagy az értelme egy másik Életnek.
Győződj meg róla, hogy valóban érted, és nem miattad ontja. Mert, ha miattad, akkor azt sértett bánatból, gyűlöletből, félelemből teszi. Ekkor is fel kell szívnia a könnyek minden cseppjét lelkednek, habár azok olyanok lesznek, mint a sav. Le fogják marni a koszt róla. Talán meg is sebzik. Majd csupasz lélekkel kell továbbhaladnod.
De csak tiszta lélekkel érdemes olyan Nő elé állni, aki hajlandó lenne Érted könnyet ontani. Mert a Nő, aki Érted ontja könnyét, az törődésből, féltésből, őszinte szeretetből teszi. És mi másért, ha nem pont ezekért érdemes: áldozatot hozni, Élni.

Lelki sérültek vagyunk mind. Ne érezd magad egyedül ebben, mert valamennyiünket megbántottak már. A sérelem nyomot hagy a lelkünkben és fertőzi az elménket. A méreg befolyásolja a gondolatainkat és egyre csak azon jár az agyunk: mi nem ezt érdemeltük, nem így kellett volna történnie, most már nincs visszaút. Minden pillanatot, minden mozzanatot fel tudsz idézni arról, hogyan történt, és amíg még friss az emlék, fel se tudod dolgozni az eseményeket. Csak aztán kezded el kényszeresen összerakni magadban, hogyan kellett volna cselekedned. Ez a kényszeres gondolatmenet pedig odáig fajul, hogy képtelen vagy élvezni tőle azt, ami szép és éppen körülötted történik. Lassan belehajtod magad abba a valós állapotba, ami addig csak a fejedben zajlott. A szíved legmélyén pedig arra vágysz, hogy tisztázd a múltat magaddal, és azokkal, akik a fájdalmat okozták. Kiadd a szenvedést, ami felgyűlt benned, és végül megenyhülj egész hátralevő életedre. Erre nincs lehetőség. Ez a vágyad is csak a kényszergondolatok közé tartozik. Ahogy a rettegés is, hogy ez a bánat, ez a sérelem örökké elkísér majd, amíg csak élsz.
És ez itt a lényeg: a félelem. Ami ledermeszt. Nem hagy mozdulni, tenni az ellen, hogy ez így menjen tovább. És ami nem hagy tisztán látni.
Egyetlen ellenszer létezik: Bátorság! Az ellenméreg bénultságra, elvakultságra. Amitől újra mozdulsz, újra élesen látsz. Minden személy, aki ellened támad, küzdj meg vele bátran. Minden gondolat, minden tett, ami ellened irányul, győzd le bátorságoddal. Nem bánthat a múltad többé, mert már Bátor ember vagy, aki legyőzte a HARAGOT.

A nő félisten. Ha isten ellen egy férfi 4 dologgal vétkezhet: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, akkor a nő ellen kettőre lehet azt mondani, hogy bűn.

Az első a szó: A férfi aki szóval bánt egy nőt gyáva. Retteg, hogy aki nála tökéletesebb, az sebezhetetlen. Ezért megpróbálja elpusztítani a nő lelkének isteni részét és ezzel maga alá parancsolni Őt. Nők! Csak rajtatok áll, hogy teljesen emberré lesztek-e egy olyan férfiért, aki nem tud gyönyörködni, csak akkor, ha birtokolja a gyönyört. Ha így döntötök csupán annyit kell tennetek, hogy megbocsátotok neki.

A Nővel egyenlő félként kell bánni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell elérni Nála, hogy felnézzen rád. Nézzen föl rád, mert biztonságot nyújtasz, mert szeretetre méltó, erős, odaadó, megbízható, jó ember, vagyis igazi Férfi vagy. A másik oldalról viszont, Te is nézz fel a Nőre. Mert menedéket ad karjaiban, mikor a magánytól vagy a kétségbeeséstől reszket a lelked, és mégis erősnek kell mutatkoznod.
A Nővel egyenlő félként kell bánni, mert együtt vagytok tökéletesek. Csak együtt jöhettek rá, mit jelent embernek lenni, amely tudáshoz egyenlő részben járultok hozzá.
És csak így együtt érthetitek meg, hogy mi a Célja az emberi életnek.

Ne félj hallgatni, mert hidd el akkor vagy magányos mikor beszélsz.
Közben csak a saját hangodat hallod és minden egyes hang, ami elhagyja szádat kitakar egy másik hangot. Olyan hangokat melyeket érdemes észrevenni, odafigyelni rá. Például a szeretet vagy a szép hangját. Tudom, hogy a saját gondolataitól meg akar szabadulni az ember, vagy legalább megosztani a terhet másokkal, mert szótlanul hagyni fájdalmunkat, örömünket nem igazi élet. (Teher a gondolat, mert legyen az jó vagy rossz, súlya van ebben az életben. Akarva-akaratlanul kihat ránk és ezáltal másokra is.) Szükség is van a beszéd magányára, mert azzal felkészíted az elkövetkező némaságot. Én azonban azt mondom, ebben a világban nincs értékesebb az Isteni csendnél: Mikor a Férfi hallgat és szeretve érzi magát, mikor a Nő hallgat és biztonságban érzi magát, és mindőjük szívében béke honol.

A kudarc után mindig ott van a lehetőség a még magasabbra emelkedésre. A lehetőség pedig nem más, mint maga a motiváció, az ambíció. Ugyanis nem képesség, hanem hozzáállás
kérdése az elbukás utáni újra felemelkedés. A motiváció egy életszemlélet, egy igazi életforma. Éld úgy az életed, mintha tudnád, miért teszed. Ha így teszel, valóban tudni fogod.
Nincs rossz döntés. Az élet mindenképp lépésre kényszerít. Menned kell tovább, de neked mindig van választásod, hogy merre haladsz. Mindegy hogyan döntesz, melyik utat választod,
mert nincs rossz út. Az a neked szánt út, amelyikre azt mondod, én ezen fogok továbbmenni. Utad során ki fog kristályosodni: mit is akarsz valójában magadtól; ki vagy Te.
Azt mondják, az élet csak egy játék. Így van. És vannak benne írott és íratlan szabályok. Az írott szabályokat, bárhogy döntesz a következő lépésedről, mindig tartsd be. Az íratlan szabályokat pedig azért tartsd be, mert akkor mindenki élvezheti a játékot. Egyetlen, módon eshetsz ki: Ha meghalsz. Minden más esetben tovább lehet, és KELL is játszanod. Szokj hozzá, hogy verseny van (ha nem mással, akkor magaddal). Erre találják ki a célokat. És
leginkább ez vonzz minket a legjobban, az egész életben. Nincs kibúvó, vagy kiesel, vagy küzdesz, hogy célba érj.