Lelki sérültek vagyunk mind. Ne érezd magad egyedül ebben, mert valamennyiünket megbántottak már. A sérelem nyomot hagy a lelkünkben és fertőzi az elménket. A méreg befolyásolja a gondolatainkat és egyre csak azon jár az agyunk: mi nem ezt érdemeltük, nem így kellett volna történnie, most már nincs visszaút. Minden pillanatot, minden mozzanatot fel tudsz idézni arról, hogyan történt, és amíg még friss az emlék, fel se tudod dolgozni az eseményeket. Csak aztán kezded el kényszeresen összerakni magadban, hogyan kellett volna cselekedned. Ez a kényszeres gondolatmenet pedig odáig fajul, hogy képtelen vagy élvezni tőle azt, ami szép és éppen körülötted történik. Lassan belehajtod magad abba a valós állapotba, ami addig csak a fejedben zajlott. A szíved legmélyén pedig arra vágysz, hogy tisztázd a múltat magaddal, és azokkal, akik a fájdalmat okozták. Kiadd a szenvedést, ami felgyűlt benned, és végül megenyhülj egész hátralevő életedre. Erre nincs lehetőség. Ez a vágyad is csak a kényszergondolatok közé tartozik. Ahogy a rettegés is, hogy ez a bánat, ez a sérelem örökké elkísér majd, amíg csak élsz.
És ez itt a lényeg: a félelem. Ami ledermeszt. Nem hagy mozdulni, tenni az ellen, hogy ez így menjen tovább. És ami nem hagy tisztán látni.
Egyetlen ellenszer létezik: Bátorság! Az ellenméreg bénultságra, elvakultságra. Amitől újra mozdulsz, újra élesen látsz. Minden személy, aki ellened támad, küzdj meg vele bátran. Minden gondolat, minden tett, ami ellened irányul, győzd le bátorságoddal. Nem bánthat a múltad többé, mert már Bátor ember vagy, aki legyőzte a HARAGOT.